_

 

 

_

 

 

_

 

_

 

 

 

_

 

 

_

 

 

 

_

Otrantói levél, melyet Horthy Miklós sorhajókapitány, a Novara parancsnoka a győztes csatában szerzett sebesüléséből lábadozva, kórházi ágyon írt Szuborits Antalnak, a csatában elesett első tisztje, Szuborits Róbert édesapjának. (A sokáig magánszemély birtokában volt levelet 2005 novemberében a Horthy Miklós Társaság köz-adakozásból megvásárolta és a Magyar Nemzeti Múzeumban szakszerű körülmények között őrizteti.)

Kérem kattintson a képre a részletekért.

"Kedves Bátyám!

Egy fájdalmas kötelességemnek engedelmeskedem, amikor tisztjeim és egész legénységem nevében vérző szívvel fejezem ki legigazabb részvétemet. Mi magunk is a legnagyobb részvétre szorulunk, szerettük, becsültük, tiszteltük! Alattvalóinak egy mindig szeretettel gondoskodó, mindenre figyelő jóságos feljebbvalója volt, nekem - a mellett, hogy lankadhatatlan kitűnő helyettesem - igaz és hű barátom. Az iránta megnyilvánuló részvét leírhatatlan volt és a temetése a legmeghatóbb és szebb, amit csak elképzelni lehet. - A túlerő elleni 3 órát tartó ádáz küzdelemben szegény Róbert folyton tevékeny volt, mindenütt segített, utánanézett, reparáltatott. 10 óra d.e. után, mikor épen egy keletkező tüzet oltatott el, ment a fedélzeten baloldalt a boot...-nél hátrafelé.

Akkor érte egy szerencsétlen gránát. Rögtön ott volt a segítség, de alig 1 1/2 perc alatt megszűnt élni, tehát nem szenvedhetett. Számos barátai és tisztelői mind azzal vigasztalják magukat, hogy szebb halállal kimúlni nem lehet. Egy érckoporsót csináltattunk, hogy fel lehessen vitetni. Bocsánatod kérem, hogy így, ceruzával írok, de sebesülve az ágyban fekszem és nem akartam soraimmal késni.

A Novara rövidesen Polába megy sérüléseit orvosolni. Remélem, hogy nem kell vissza maradnom, de aztán mégis hosszabb ápolásra szorulok, azért címem bizonytalan. Azonban: An das Komando S.M.S. Novara Marinefeldpost Pola címzésű levelek minden késés nélkül felbontatnak helyettesem által. Szegény Róbert hagyatéka előírás szerint természetesen a legnagyobb precizitással rendeztetik. - Magam is beteg lévén bocsáss meg kedves bátyám, hogy bővebben nem írhatok, de ha legközelebb utam Budapesten vezet keresztül, nem fogom elmulasztani tiszteletemet tenni. Mellékelve küldök egy felvételt, mely a katasztrófa helyét ábrázolja. Az ágyú védpáncélján két találat látható.

Legmélyebb részvétemet ismételve és fájdalmatokban fájó szívvel és őszintén osztozva maradok mély tisztelettel

őszinte híved

Horthy Miklós
sorhajó kapitány
a "Novara" parancsnoka
21/V. 917."

Alulírott kijelentem, hogy a HORTHY MIKLÓS TÁRSASÁG célkitűzéseivel (a volt kormányzó
emlékének ápolása, jó hírnevének visszaállítása stb.) egyetértek, és közreműködésemmel támogatni
kívánom. Az Alapszabály rendelkezéseit magamra nézve kötelezőnek ismerem el és az alábbi űrlap
kitöltésével kérem tagnyilvántartásba vételemet.

Belépési Nyilatkozat

Alulírott kijelentem, hogy a HORTHY MIKLÓS TÁRSASÁG célkitűzéseivel (a volt kormányzó úr emlékének ápolása, jó hírnevének visszaállítása stb.) egyetértek, és a társaságot a közreműködésemmel támogatni kívánom. Az alapszabály rendelkezéseit magamra nézve kötelezőnek ismerem el és az alábbi űrlapot kitöltve kérem tagnyilvántartásba vételemet.

Mandatory*

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)

 
Field not valid (required or bad value)


  Refresh Captcha  
Field not valid (required or bad value)
   

Bevezetés helyett...

Az 1956-os magyar forradalom, ha rövid időre is, de lelket öntött a nyolcvannyolc éves Kormányzóba, s reménysugarat ébresztett benne, hogy szeretett hazáját hamarosan viszontláthatja. Tudjuk, a keserű emigrációban eltöltött évek mély testi, de főleg lelki nyomot hagytak benne, melyet emlékiratainak talán legszebb mondatai így jellemeznek: Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen haza-szállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazám-hoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és a magyar nép körébe vonz! Aki ilyen mondatokat képes papírra vetni, annál érthető, hogy az utolsó szalmaszál elvesztése, amit a forradalom jelentett, számára nem túlélhető. A forradalom leverése után a Kormányzó mély apátiába zuhant, s bár orvosai szerint szervi bajban nem szenvedett, 1957. február 9-én visszaadta lelkét teremtőjének.

Sírja a lisszaboni Angol Katonai Temetőben évtizedekig zarándok-helyül szolgált a Portugáliába látogató magyarok és nem magyarok számára. E sírban kellett bevárnia, amíg hazájában olyan politikai helyzet alakul ki, hogy hamvai és az időközben elhunyt felesége, jószási Purgly Magdolna és kisebbik fia, ifj. Horthy Miklós hamvai végakaratuknak megfelelően a kenderesi családi sírboltba kerül-hettek.

 

Az újratemetés

A hazahozatal kezdeményezője vitéz Dávidházy András hosszújáratú tengerészkapitány, a Magyar Tengerészek Egyesülete tiszteletbeli elnöke volt, akinek elképzelése egybeesett a Horthy Család tagjainak, így elsősorban özvegy Horthy Istvánné és fia, a Kormányzó unokája, ifj. Horthy István elképzelésével. Az ügy mellé, saját lehetőségeit kiegészítendő, Szimon Miklós bőkezű támogatókat tudott találni vitéz Dávidházy András és vitéz Juba Ferenc kapitányok személyében, valamint olyan segítőtársakat, mint Kéri Kálmán tábornok, az akkori országgyűlés korelnöke, a Kormányzó egykori szárnysegédje.

Az 1993. szeptember 4-én lezajlott újratemetés tízezreket, egyes becslések szerint hatvan-hetvenezer embert vonzott Kenderesre. A példaszerűen megrendezett temetés azonban nem volt állami ceremónia. Az Antall-kormány tagjai, látva a baloldali és liberális ellenzék harsány ellenzését, nem merték felvállalni, hogy Magyarország volt kormányzójának állami, méltóságát megillető temetést rendezzenek, s bár nem gátolták, sőt segítették az újratemetést, azon csak magánemberként vettek részt, sőt az addigra nagybeteg Antall József miniszterelnök még úgy sem.

Így bátran mondhatjuk, hogy bár az újratemetés megtörtént, a Kormányzó úr és családja tagjai végakaratuknak megfelelően hazai földbe kerültek, de az igazi, az állami újratemetés, mely egyben visszaadja vitéz nagybányai Horthy Miklósnak az őt megillető helyet, a magyar hősök és államfők sorában még várat magára.

 

Egy hálás magyar zsidó...

Az akkori baloldali és liberális ellenzéki pártok, elsősorban az SZDSZ már az újratemetés hírére beindított gúny- és gyűlöletáradatával éles kontrasztot képezett, s jelenlévők ámulatát váltotta ki egy korosodó, középmagas, átlagosan öltözött úr, aki az újratemetésen egy hatalmas koszorúval jelent meg, melynek szalagján Egy hálás magyar zsidó felirat volt olvasható. Amikor valamelyik TV-társaság forgatócsoportja hozzálépett, kiderült, hogy az úr: Blumgrund János, pozsonyi születésű, ma Bécsben élő magyar zsidó, aki szüleivel a Szlovákiában már 1940-ben jelentkező zsidóüldözések elől Horthy Magyarországára menekült. Itt biztonságban megélte a háború végét, majd édesapjával együtt a Rákosi rezsim Katonapolitikai Osztályának lett tartósan ottmarasztalt "vendége". Blumgrund János, amikor 1956-ban módja lett rá, elhagyta Magyarországot, Bécsbe költözött, majd megismerkedett az ugyancsak menekült s fiát egyedül nevelő asszonnyal, Almási Szabó Katalinnal, akivel azóta is boldog házasságban él. Évekkel később, lelki beállítottságának és katolikus feleségének köszönhetően áttért a katolikus hitre, s azon ritka és szerencsés emberek közé tartozik, akiknek keresztapja őszentsége II. János Pál pápa.

A hittel együtt nevet is változtató, most már Almási Szabó János mély igazságérzettől vezérelve az 1989 előtti időkben jelentősen segítette az akkori úgynevezett "demokratikus ellenzék" tagjait, jó barátságban volt Krassó Györggyel, Zsille Zoltánnal, de barátjának mondhatja Lovas Istvánt, dr. Pákh Tibort és sok más ismert személyiséget.

 

Az első Horthy-társaság...

Almási Szabó János mint az igazság és a Kormányzó úr lelkes híve először magánlevelekben vette fel a harcot az újratemetés által újra felkorbácsolt indulatokkal, s a médiából a Kormányzó személyére és korára szórt hamis vádakkal, majd látva ezek eredménytelenségét egy szervezet létrehozásán kezdett fáradozni. Egy szervezeten, mely jogi személyként sok emberrel a háta mögött remélhetőleg eredményesen lép fel a rágalmakkal szemben. Ehhez azonban lelkes magyarországi vezetőre volt szükség.

Kapóra jött, hogy Almási Szabó János egy magyarországi össze-jövetelen megismerkedett egy győri polgárral, Világhy Józseffel, aki elvállalta egy társaság létrehozását. Így került sor 1994 szeptem-berében a Horthy Miklós Történelmi Társaság győri bejegyzésére Világhy József barátja, egykori '56 utáni rabtársa, Paray László elnökletével.

A társaság áldásos tevékenységet fejtett ki a magyar civil szférában. Megmozgatta és egybefogta a két világháború közötti időszak és annak emblematikus figurája, vitéz nagybányai Horthy Miklós való-sághű megítélését szorgalmazó embereket s így kisebb-nagyobb csoportok, tagozatok alakultak országszerte, melyek a győri szervezet fiókintézményeinek voltak tekinthetők, bár a kapcsolat valójában igen laza volt. Így jött létre csoport Százhalombattán, Pápán, Szekszárdon, Keszthelyen, majd végül Sárospatakon. Mindez inspirálóan hatott az országszerte élő és a Kormányzóra hálával és szeretettel gondoló honfitársainkra. A vetés szárba szökkent.

 

A Budapesti Tagozat

A vidéki városok után a győri szervezet, pontosabban Almási Szabó János, Paray László, Világhy József és Szimon Miklós újságokban, így a Magyar Nemzetben is 2001. március 3-ra bemutatkozó össze-jövetelt hirdettek meg a budai Szent Imre Gimnázium dísztermébe azzal, hogy elegendő érdeklődő esetén megalakítják a Budapesti Tagozatot. A jól sikerült bemutatkozás eredményeként 2001. május 18-án az MDF XI. kerületi helyiségében nyolcvan körüli létszámmal megalakult a Horthy Miklós Történelmi Társaság Budapesti tagozata. A háromtagú elnökségbe Nagy E. Kornéliát, vitéz Czanik Gézát és Dobai Miklóst választották, mely elnökségi tagok közül Dobai Miklós lett az elnök.

Nem utolsó sorban a főváros adottságainak köszönhetően a Buda-pesti Tagozat már a kezdet kezdetén jelentős sikereket könyvelhe-tett el. Kapcsolatot teremtett a fővárosban működő egyéb szerveze-tekkel: Vitézi Rend, Trianon Társaság, Hermann Ottó Társaság, stb., illetve képviseltette magát más társaságok rendezvényein, részt vett egyházi rendezvényeken, mint például az újrakészített ereklyés országzászló felszentelése, vagy a Szent Jobb körmenet. Ez utóbbi kapcsán budapestiek ezrei, s a TV-közvetítés jóvoltából határokon inneni és túli magyarok tízezrei szerezhettek tudomást a társaság létezéséről.

 

A Horthy Miklós Társaság

Mindezek eredményeként a szervezet létszáma oly mértékben gyarapodott, hogy indokoltnak látszott egy önálló budapesti szer-vezet létrehozása és bejegyzése. Így 2002-ben, megkapva a Magyar Tudományos Akadémia névhasználati engedélyét, a Fővárosi Bíróságon önálló szervezetként került bejegyzésre Horthy Miklós Társaság néven.

A társaság vezetését öttagú elnökség végzi, mely elnökből, elnök-helyettesből, két alelnökből és titkárból áll. Az alapszabály lehetővé teszi nem a bejegyzés helyén élő tagok számára, hogy elegendő létszám és akarat esetén önálló csoportot, tagozatot hozzanak létre, melynek élére tagozati elnököt és elnökséget válasszanak, s ezt követően bizonyos önállóságot élvezzenek. Így működik Bécs-ben a Bécsi tagozat, mely a korábbi Horthy Miklós Történelmi Társaság Bécsi Tagozataként testületileg lépett át társaságunkhoz Almási Szabó János vezetésével. De így csatlakozott hozzánk a Dr. Dékán Károly történész vezette Gömbös Gyula Baráti Társaság is.

A felvételüket kérők, megismerkedve a társaság Alapszabályával és kitöltve a belépési nyilatkozatot, tagsági igazolványt kapnak. A társaság ma közel kétszáznyolcvan tagot számlál, saját folyószám-lával, adószámmal és internetes honlappal rendelkezik.

A társaság zászlaja, melyet Vajna Iván tagtársunk közvetítésével adományként kaptunk: koronás címerrel díszített nemzetiszín zászló, melyen arannyal hímzett betűkkel ívelt felirat formájában a címer felett a Horthy Miklós, a címer alatt, a zöld mezőben pedig a Társaság szó olvasható. A hímzett feliratot a társaság titkár asz-szonya, Kőrössy Katalin hímezte. Ugyanő készítette el és hímezte az özvegy Horthy Istvánné által adományozott zászlóanyai szalagot, de arról majd később.

A társaság működéséhez szükséges anyagiakat részben tagdíjakból és részben más forrásokból teremtjük elő. A tagdíj összege, mely havi egyszáz forint, úgy van megállapítva, hogy ne okozzon anyagi megterhelést az elsősorban nyugdíjas korosztályú tagoknak. Ez az összeg azonban a normális működéshez nem elegendő, ezért köszönettel fogadjuk tehetősebb itthoni tagtársaink, külhoni tag-társaink és szimpatizánsaink felülfizetéseit, hazai cégek átutalásait és az önkormányzat esetenkénti támogatását egy-egy konkrét terv megvalósításához.

Az alapszabály közhasznú tevékenység folytatásáról is rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a bejegyzéstől számított törvényes idő lejárta után a tagok és szimpatizánsok személyi jövedelem adójá-nak 1%-át megkaphassuk.

A társaság fő tevékenységi köre kiterjed a Kormányzó Úr és Családja emlékének ápolására, hozzájuk vagy tevékenységükhöz köthető jeles évfordulók és események megünneplésére. Ezen túlmenően, mintegy melléktevékenységként, igyekszünk gondot for-dítani a magyar közelmúlt olyan eseményeinek felkutatására és a közvélemény előtt ismertté tételére, melyeknek a magyarság sorsá-ra máig ható kihatásai vannak, illetve amelyekről a kommunizmus évtizedei alatt a magyar közvélemény nem hallott, nem hallhatott.

 

A Kormányzó úrhoz köthető rendezvények

A naptár szerint haladva az első dátum, amiről minden évben megemlékezünk: február 9-e, a Kormányzó úr 1957-ben bekövet-kezett halála évfordulója. Megalakulásunkat követő első évben, azaz 2002-ben, az erről való megemlékezést a Szabadság téri, 1938-ban épült Hazatérés Templomában tartottuk, de beláttuk, hogy a megemlékezést nagyobb befogadóképességű templomba kell áthelyeznünk. Tudva, hogy a Kormányzó úr, noha maga refor-mátus felekezethez tartozott, elfogadva felesége és az ország lakosságának többségi hitét gyakorta vett részt katolikus szertartá-sokon, a megemlékezést a Szent István Bazilikába helyeztük át annak méretei és reprezentatív volta miatt. A református rítus jelen-léte érdekében a katolikus szentmisék végén meghívott református lelkész emlékezik és mond fohászt Magyarország egykori kormány-zója lelki üdvéért. A megemlékezéseken a Vitézi Rend, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Magyar Cserkész Szövetség mellett részt vesznek az országban működő lovagrendek és polgári szervezetek, valamint megszámlálhatatlan magánszemély. A megemlékezések kezdetén és végén a szervezetek zászlódíszbe öltözött vonulása a kormányzó korát idézi.

Június közepén, általában hétvégén, legtöbbször egy újpesti mozi-teremben gyűlünk össze megemlékezni a Kormányzó úr 1868. június 18-i születésnapjáról. Az alkalomhoz illő fényképek plakátszerűre nagyított változataival díszített teremben felkért külső előadók, vagy a társaság erre vállalkozó tagjai méltatják társaságunk névadóját, kiemelve élete egy-egy fontosabb mozzanatát. Az összejöveteleket szavalatok és egyéb előadások teszik változatosabbá.

Szeptember másodikán, vagy annak környékén megemlékezünk a Pátyon 2001-ben felavatott 1945-utáni első Horthy utcáról az annak sarkán elhelyezett Horthy emléktáblánál. A szervezések munkája az itt lakó vitéz Székely Lászlóra és feleségére, Inkére hárul, akik e névadást a pátyi önkormányzatnál kiharcolták, és az emléktáblát is finanszírozták.

Az 1993-as újratemetésre emlékezve, minden év szeptember 4-ét követő vasárnapon Kenderesen gyűlnek össze a Kormányzó úrra emlékezők. A kenderesi önkormányzat, elsősorban vitéz Baranyi Mihály polgármester áldozatvállalásának köszönhetően ilyenkor nagyszabású ünnepségre kerül sor Kenderes (2004. óta ismét) város nagy szülöttje emlékére. A megemlékezéseket jó időben a Horthy-ligetben tartott szentmise és református istentisztelet vezeti be, majd ének és zeneszámokkal, illetve szavalatokkal váltakozva az egyes társaságok nevében megszólalók méltatják a Kormányzó személyét és életútját. A zárszót a mindig jelenlevő özvegy Horthy Istvánné főméltóságú asszony mondja, illetve amikor erre lehető-sége adódik, akkor az eseményre ellátogató ifj. Horthy István, a Kormányzó úr unokája.

A 2002-es megemlékezés jelentőségét emelte, hogy abban az évben emlékeztünk meg vitéz nagybányai Horthy István tragikus haláláról. A 2003-as megemlékezés jubileuminak is volt mondható, hiszen akkor volt az újratemetés tizedik évfordulója, a 2004-es esz-tendőben pedig a Kormányzó-helyettes úr születése századik évfor-dulójára is emlékeztünk.

Bár nem vagyunk ezen megemlékezések effektív szervezői, mégis annyiban járulunk hozzá azok szervezéséhez, hogy saját tagjaink és más, az újságokon keresztül és egyéb módon szervezett érdek-lődők számára bérelt buszokat biztosítunk, illetve ebédelési lehető-séget a Horthy-kastély éttermében.

A fent már említett születésnapra való megemlékezéshez hasonló módon emlékezünk meg a Nemzeti Hadsereg és annak Fővezére, a későbbi Kormányzó úr 1919. november 16-án történt budapesti bevonulásáról, de ezt az alkalmat összekötjük a szokásos éves közgyűlés megtartásával. Ilyenkor az elnökség ítélete alapján emléklapokat adunk át a társaság működését jelentősen támogató tagoknak és szimpatizánsoknak megköszönve ezzel önzetlen fára-dozásukat.

Felelevenítve a háború előtt oly természetes hagyományt, az évet december 6-án, vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon, az Újpesti Polgári Centrum színháztermében tartott műsoros esttel zárjuk, mely esten megemlékezünk vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzója neve napjáról. A műsort valamely neves személyiség: Dögei Imre kisgazda képviselő, vitéz Döbrentei Kornél Balassi Karddal kitüntetett költő, Faludi Sándor, a Fidesz-MPSZ elnökségi tagja, vagy mint legutóbb Dr. Nemeskürty István professzor úr tart megemlékező beszédet, majd meghívott színé-szek és énekesek adnak elő hazafias verseket, énekeket. Így szere-pelt már Tilly Gabriella, Jeszenszky Lara, Hormai József és Hatmath Albert énekesek Hegedűs Valér zongoraművész kíséretével, illetve hallottuk Gyantár Gábor és Reményi B. Csaba színművészek szavala-tait, illetve Pörzse Sándor televíziós szerkesztő házigazdai levezető szövegét.

 

Egyéb rendezvények

Hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük igyekeztünk olyan esemé-nyekről is megemlékezni, melyek eddig kimaradtak a konzervatív-nemzeti társaságok, vagy pártok rendezvényeiről. Ezek felvállalása nem csak az egyoldalúság elkerülését szolgálta, hanem azt a célt, hogy minél többször, több összefüggésben hangzik el társaságunk, azaz a Kormányzó úr neve, annál nagyobb elfogadottságot tudunk biztosítani a baloldal által annyira nem szeretett névnek.

Ezért folytattuk a társaság elnökének, e sorok írójának még 1998-ban, tehát még magánemberként elkezdett azon fáradozását, hogy kapjon emléktáblát az a Bauer Sándor 17 éves diák, aki tiltakozva az 1968-as cseh események és általában a kommunista rendszer ellen 1969. január 20-án a Nemzeti Múzeum lépcsőin felgyújtotta magát. Büszkén mondhatjuk, hogy a Magyar Nemzetben megjelent írások-nak, a Deutsch Tamás ifjúsági- és sport-miniszternek, Dávid Ibolya igazságügy miniszternek, Orbán Viktor miniszterelnöknek, valamint Mádl Ferenc köztársasági elnöknek írt leveleinknek végül is meglett az eredménye, mert 2001. október 17-én a Fidesz felavatta a Nemzeti Múzeum lépcsőin, Petőfi és Vasváry emléktáblájával szem-ben, Bauer Sándor emléktábláját.

Azóta minden évben, a még élő hozzátartozók jelenlétében, más szervezetek részvételével megemlékezünk Bauer Sándorról, példa-képéről a cseh Jan Palachról, és az ugyancsak tűzhalált halt székely-magyar fiatalemberről, Moyses Mártonról is. A megemlékezések rendszeres közreműködői: Wittner Mária, Székely Kornél, vitéz Döb-rentei Kornél, valamint a Fidesz, a KDNP és az Ifjúsági Keresztény-demokrata Szövetség képviselői. Rendszeresen megkoszorúzzuk Koszorús Ferenc vezérkari ezredes emléktábláját a Dohány utcai zsinagógával átellenben, aki Horthy Miklós kormányzó parancsára Európában egyedüliként reguláris haderőt vetett be a németekkel és kiszolgálóikkal szemben zsidók, jelen esetben negyedmillió buda-pesti zsidó honfitársunk védelmében. A 2004-ben tartott megemlé-kezésünkre eljött Koszorús Ferenc vk. ezredes Amerikában élő fia is.

Szorgalmazzuk, bár eddig nem sok sikerrel, Koszorús Ferenc vezér-kari ezredes Budapest Díszpolgárává avatását.

Felháborodva azon, hogy a baloldali pártok: a Munkáspárt, az MSZMP és a magát európai szociáldemokrata pártnak beállító MSZP hatalmas koszorúkat helyez el minden év március 21-én az Újpesten még álló Tanácsköztársasági emlékműnél, elsőként kezdtünk meg-emlékezni az 1919-es véres Tanácsköztársaság áldozatairól, s ennek köszönhetően 2004. június 27-én a még élő hozzátartozók jelenlétében emléktáblát avattunk Újpesten, az ott meggyilkolt kilenc áldozat emlékére. Az emléktábla szövege nem rejti véka alá a történelmi tényeket, ugyanis a következő módon szól: A kommu-nizmus első magyarországi tombolása, a véres Tanácsköztársaság 133 napja alatt meggyilkolt újpesti honfitársaink Dezső Elemér, Hajden László, Martinovich Béla, Orczy Karó Imre, Papp Imre, Rojcsek László, Szűcs János, Takács Károly és egy "Ismeretlen, úriasan öltözött férfi" emlékére. Állíttatta a Horthy Miklós Társaság 2004-ben, haláluk 85. évfordulóján.

Az emléktábla avatáson beszédet mondtak: Dr. Raffay Ernő törté-nész, Wittner Mária 56-os halálraítélt és vitéz Döbrentei Kornél költő.

 

Egyéb tevékenységek

Az előbbieken túlmenően, közhasznú tevékenységet is magában foglaló bejegyzésünknek megfelelően tagtársaink, és a minket támogató határainkon innen és túl élő jó emberek adományait felhasználva könyvekkel és egyéb, a hazafias nevelést szolgáló hangzó és írott kiadványokkal támogatjuk a hazai, elsősorban egyházi kezelésben lévő iskolákat, valamint a trianoni határokon túlra szakadt területek iskoláit is. Így tagtársunk, Isépy Dezső magánkiadásban megjelent könyvét, mely az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet eddig nem publikált részleteit tartalmazza, díjmentesen küldtünk szét budapesti egyházi iskoláknak, valamint Bencsik Gábor nekünk adományozott Horthy Miklósról írott könyve példányait juttattuk el erdélyi, kárpátaljai és délvidéki iskolákba.

És nem csak iskolákat, hanem a Böjte Csaba ferences szerzetes által először csak Déván, de ma már Erdély több városában működő gyermekotthonok számára jelentős mennyiségű ruhaneműt, beren-dezési tárgyakat, játékokat, könyveket gyűjtöttünk és juttattunk el a rászorulóknak.

 

Zárszó helyett...

Működésünk és tevékenységünk ismertségét és sikerességét azon tudjuk leginkább lemérni, hogy hány rendezvényre kapunk rendsze-resen meghívót, illetve, ami számunkra rendkívül fontos és becses, hogy felkérésünknek eleget téve 2003 nyarán özvegy Horthy Istvánné elvállalta a társaság Tiszteletbeli Elnöki tisztét, valamint a zászlóanyai szerepet.

Budapest, 2005. január

Dobai Miklós
elnök

 

Kérem kattintson a képre a részletekért.

Galéria

Feliratkozás hírlevelünkre


Az ÖN neve:

Email címe: